Forradalom előtt állhat a lítiumkitermelés
A lítiumipar átformálásáért folytatott globális csata magával ragadja az olajtermelőket, a technológiai startupokat és a bányászati óriásokat. Mindnyájan azon versengenek, hogy elsőként találják fel újra a zöld energiára való áttérés szempontjából kulcsfontosságú fém előállításának módját.
A közvetlen lítium-kitermelési (DLE) technológiák csoportja a küszöbön áll, hogy megcsapolja az Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában és egyéb területeken található lítiumlelőhelyeket. Az amerikai földtani intézet becslése szerint ezek a világ lítiumtartalékának mintegy 70 százalékát teszik ki.
A tét egy olyan iparág irányítása, amely várhatóan több mint 10 milliárd dollár éves bevételűre fog nőni a következő évtizedben. A sikeres lítiumtermelő vállalatok ugyanis órák vagy napok alatt lítiumot fognak szállítani az elektromos járművek akkumulátoraihoz, nem pedig hónapok vagy hosszabb idő alatt, mint a jelenlegi nagy, vízigényes párologtató tavak és külszíni bányák esetében.
„A világnak bőséges és alacsony költségű lítiumra van szüksége az energiaátálláshoz, és a vállalatokban megvan a lehetőség, hogy elérjék ezt a célt” – mondta Ken Hoffman, a McKinsey & Co. elektromos autó akkumulátoranyagok kutatócsoportjának társvezetője.
Gabriel Boric chilei elnök áprilisban azzal hívta fel a világ figyelmét az egykor kicsi ágazatra, hogy radikális tervet vázolt fel a párologtató tavak fokozatos megszüntetésére és a DLE-alapú lítiumtermelés elterjesztésére országa hatalmas lítiumlelőhelyein, bár konkrét módszert nem nevezett meg
Egy éven belül indulnak a projektek
Az EnergySource Minerals és az International Battery Metals technológiai startupok, valamint az SLB olajipari szolgáltató és a Rio Tinto bányászati óriás várhatóan az elsők között indítanak kereskedelmi DLE projekteket a következő 12-18 hónapon belül.
A DLE-technológiák eltérőek, de a szokásos háztartási vízlágyítókhoz hasonlíthatók, és a céljuk, hogy a lítium legalább 90 százalékát kivonják a sós vízből, szemben a tavak használatával elérhető 50 százalékkal. Ez nemcsak a lítiumipar ügyfeleit, hanem a befektetőket is vonzza, akik közül sokan a termelési költségek csökkenését várják a DLE-től.
„A DLE-technológiák növelhetik az olyan lelőhelyek életképességét, amelyek nem feltétlenül életképesek a párologtató technológiákkal” – mondta Alec Lucas a Global X Lithium & Battery Tech ETF befektetési alaptól.
A legvonzóbbnak az olyan DLE-technológiákat tartják, amelyek mobilok, képesek a friss víz nagy részét újrahasznosítani és korlátozzák a sósav felhasználását. 2030-ra a világ lítiumtermelésének 13 százalékát a DLE segítségével fogják előállítani, derült ki a Fastmarkets nyersanyagár-szolgáltató előrejelzéseiből.
Ezzel szemben az amerikai palaolaj ipar – amely szintén radikális technológiai fejlesztések eredményeként született – a világ kőolajának mindössze 5-9 százalékát szivattyúzza, de az energiapiacok egyik legfontosabb befolyásoló tényezőjének tekintik.
LEGO mobilüzemek
Az IBAT egy vidéki louisianai munkaudvarban épített egy automatizált DLE-üzemet, amely évente 5000 tonna lítiumot képes kiszűrni.
„Bízunk benne, hogy elsőként tudunk piacra lépni” – mondta Garry Flowers, az IBAT vezérigazgatója. A vállalat úgy tervezte meg 140 méter hosszú üzemét, hogy 32 darabból álljon, melyek LEGO-téglákhoz hasonlóan egymáshoz illeszthetőek, és a vállalat reményei szerint decemberre már kereskedelmi forgalomban is termelhet lítiumot.
Egy ügyfél, aki például évi 15 ezer tonna lítiumot szeretne előállítani, három ilyen moduláris IBAT lítiumüzemet vásárolhat. Az egész IBAT-létesítmény kevesebb mint három hektár, szemben a több száz hektáros párologtató tavakkal vagy külszíni bányákkal.
Az IBAT technológiájának hatékonyságát mutatja, hogy az Exxon Mobil az év elején egy lítiumban gazdag földterület megvásárlásának részeként olyan vizsgálati eredményeket szerzett meg, amelyek szerint az IBAT DLE technológiája a lítium több mint 91 százalékát képes visszanyerni az oldatot tartalmazó sós vízből.
Az IBAT ugyanakkor a Reuters megkeresésére közölte, hogy nem tesz jövőre vonatkozó kijelentéseket, és nem tudja megerősíteni az eddig lezajlott tárgyalásokat.
Az olajkitermelők is lépnek
Az olajkitermelők számára a DLE csábító ajánlatként kínálkozik, mivel a lítiumot a szénhidrogénekkel együtt már kitermelt vízből nyerhetik ki. Általában ezt a vizet költséges módon vissza kell injektálni a föld alá, a DLE azonban lehetővé teheti az olajvállalatok számára, hogy ezen bevételt termeljenek. A kitermelt víz nagy része 10-15-ször kevesebb lítiumot tartalmaz, mint például Chilében, vagyis olyan alacsony koncentrációt, amelyet nem gazdaságos csak párologtató tavakkal kiszűrni.
Az SLB, a világ legnagyobb olajmezei szolgáltatója, a lítium felé terjeszkedik, és azt tervezi, hogy jövő év elejére működőképes lesz egy DLE-eljárása. A korábban Schlumberger néven ismert vállalat Nevadában épít egy mobil DLE üzemet, és 10 potenciális ügyféllel folytat tárgyalásokat – mondta Gavin Rennick, az SLB New Energy részlegének elnöke.
„Az a tény, hogy egy teljesen hazai sósvíz-forrással rendelkezhetünk, amely most már gazdaságos, óriási hajtóerő a DLE számára” – mondta Rennick.
A bányászati óriások azonban nem hagyják, hogy az új belépők uralják a területet. A Rio Tinto tavaly 825 millió dollárt (282 milliárd forintot) fizetett egy argentin DLE-projektért, és arra számít, hogy jövőre már évi 3000 tonna lítiumot termel majd.
„Sokat dolgozunk az eljáráson, és kiismertük a technológiát” – mondta Sinead Kaufman, a Rio ásványi anyagokkal foglalkozó üzletágának vezérigazgatója.
Nem maradtak el a kritikák sem
A DLE nem váltott ki általános elismerést. Tavaly a shortolók a Standard Lithium és a Lilac Solutions által kifejlesztett eljárásokat kritizálták, mint valószínűleg működésképteleneket. Mindkét vállalat tagadta az állításokat.
A Lilac, amely mögött a BMW és a Breakthrough Energy Ventures áll, áprilisban közölte, hogy a Lake Resources-szal közösen Argentínában épített kísérleti üzem 2,5 tonna lítiumot termelt. Ennek a lítiumnak a nagy részét január óta termelték ki, mondta Dave Snydacker vezérigazgató.
Számos sós lelőhely változatos kémiai összetételű, ami azt jelenti, hogy nem valószínű, hogy egyetlen DLE-technológia fog globális vezető szerepet betölteni. Sok kínai lelőhely például magas magnéziumkoncentrációval rendelkezik, a bolíviai lelőhelyek pedig magas káliumtartalommal.
„Ezeknek a DLE-technológiáknak az egyik fő hátránya, hogy valóban minden egyes sós vízre külön kell szabni őket” – mondta Steven Schoffstall, a Sprott Lithium Miners ETF vezetője.
A Stellantis, a General Motors és mások több százmillió dollárt öltek a DLE cégekbe, hogy tarthassák agresszív elektrifikációs céljaikat.
Forrás: autopro.hu
