2021 novembere van, hogy néz ki a világ? – tette fel a kérdést a The Verge amerikai magazin 2016 novemberében Anthony Foxx akkori közlekedési miniszternek. Foxx azt mondta, 2021-ben az önvezető autók országszerte elterjedtek lesznek, olyan módon, amit ma (akkor) el sem tudunk képzelni. „A családok kimennek a házuk elé az utcára, hívnak egy autót, amely elviszi őket munkába vagy iskolába” – mondta, majd hozzátette, hogy az ő lánya 16 éves lesz 2021-ben, de szerinte ő már nem fog jogosítványt szerezni, mert az autózást csak szolgáltatásként fogja igénybe venni.
Az ehhez hasonló jövendölések az elmúlt öt évben egyáltalán nem voltak ritkák, az autóipar az elektromos hajtás mellett az önvezetés gyors elterjedését sulykolta, különösen 2016-17 körül, amikor a technológia eljutott arra a szintre, hogy az első komolyabb önvezető kísérletezések általánossá váltak. Ma már azonban látszik, hogy ezek sokkal inkább optimista, mint reális előrejelzések voltak. A veszélyeket pedig sajnos jól mutatta az első, tesztelés közben történt halálos baleset 2018 márciusában.
Ahogy a Vox írja, a nagy felhajtásba az autógyártók és az Uberhez hasonló platformgazdasági cégek mellett a várostervezők is igyekeztek beszállni, olyan településeket vizionáltak, amelyekben nincsenek lámpák, az önvezető autók egymással kommunikálnak, nem parkolnak a belvárosokban, és a dugók mellett gyakorlatilag a közúti balesetek is megszűnnek. (Bár ehhez megfelelő szabályozás is kell.)
Mindez továbbra sem elképzelhetetlen, 2020 végén azonban már tisztán látszik, hogy jóval később lehet belőle valóság, mint ahogy korábban várták. Az autóvezetés még a fejlett világ lakossága számára sem változott meg alapvetően, annak ellenére sem, hogy az új autókban egyre több az intelligens vezetéstámogató eszköz.
Az önvezetés elterjedéséhez jóval több problémát kell megoldani, mint eddig, a neheze még csak most jön. A legnagyobb akadályt az okozza, hogy az embert nem lehet kiiktatni a rendszerből, a gép és az ember közötti kommunikáció pedig alaposan feladja a leckét a mérnököknek. Ha hirtelen kizárólag csak önvezető gépek járnának az utakon, egyszerűbb lenne menedzselni a közlekedést, ám amíg emberi sofőrök is vannak, addig kénytelenek egymással is kommunikálni. Márpedig most úgy tűnik, hogy az emberek még elég sokáig fognak autókat vezetni, a gépekkel párhuzamosan.
A Vox szerint további nagy probléma, hogy a technológia a kezdeti ugrásszerű fejlődés ellenére még mindig nem tökéletes a környezet felismerésében. Egy emberi sofőr jól látja, hogy egy madárcsapat repül át előtte az úton, amelyet nem szeretne elütni, vagy csak falevelek hullanak, amelyek nem tesznek kárt a járműben. Az önvezető autó érzékelője azonban az ehhez hasonló, egyszerűbbnek látszó helyzeteket is képes összekeverni.
A realitás ma az, hogy néhány kísérleti önvezető autó fut az utakon, és a fejlesztések nem arra utalnak, hogy gyorsan és széles körben elterjedhetnek. Az önvezetéshez jelenleg rendkívül részletes és állandóan frissített környezeti térképek kellenek, és ez nagyon behatárolja azt a területet, amelyen egy autó elvileg kiengedhető lenne élesben a közúti forgalomba (ha meglenne hozzá a szabályozói engedély is).
A Voxnak nyilatkozó szakértők szerint„az önvezető autó a jövő reális lehetősége, de korántsem fog olyan gyorsan elterjedni, mint korábban gondolták.”
Szükség van arra, hogy az autókban alkalmazott technológia öntanuló legyen, hogy fel tudja térképezni és előre meg tudja jósolni magának, hogy a sofőrök és az autók hogyan viselkednek a különböző közlekedési szituációkban. Az sem ártana, ha egy nagyon megbízható távközlési hátteret tehetnének az egyébként offline is működő rendszerek mögé, ezt talán az 5G széleskörű kiépítése biztosíthatja.
A koronavírus-járvány viszont egyértelműen késleltetheti az önvezetést, ha a felhasználók egészségügyi megfontolásokból elfordulnak az autómegosztástól. A saját autó feladása ugyanis az önvezetés köré épülő üzleti modellek egyik központi eleme, de ezt most valószínűleg alaposan át kell írni.
